Wass Albert befejezetlen verse

Fejedelem, a harcnak vége van,

lakomát ülnek zsoldos papjaid.

Torozhatnak már. Koppány úr népébõl

gyönge leány, magam maradtam itt.

Nem azért jöttem hozzád, mert király vagy.

Egyrangú vérbõl származom veled.

Bajor Gizellád bosszúját se félem,

a taliánt se, meg a németet.

Sok vért láttam már, Gejzafia Vajk úr.

Karddal kezében míg pusztult a népem,

páncélos német dúlta a gyepût

parancsodra s az új Isten nevében!

Az új Istennek vagyon egy fia.

Azt mondják róla, hogy jó és szelíd,

fegyvert nem markolt soha keze,

hogy leölettesse önnön véreit.

A tiszta szívûeknek megbocsájt

s elõtte minden álnokság ledõl.

Melyik kõ-bástyád rejti õt király,

látó magyarok szemei elõl?

Õhozzá jöttem el én, Koppány úr leánya,

Elõtte ha kell, le is térdelek.

S úgy köszöntöm: áldás, Isten úr,

Nézd, itt vagyok, hogy beszéljek veled.

Magad jöjj el, ne szolgáidat küldözd,

jöjj egyedül, ha nincs kíséreted.

Fehér lovat adunk alád s pompázó

kíséretül az egész nemzetet.

Tekints körül: széles világod hátán

testvértelenül áll itt a magyar.

(…)

A Nagypénteki sirató címû kötetbõl

(Mentor Kiadó, Marosvásárhely 2002)