Egy kis bevezető

Székelyföld (Secuimea, Szeklerland) Erdély legjelentősebb magyarlakta területe, itt él Románia és Európa legnagyobb tömbmagyarsága, a 700 ezer lelket számláló székelység. Erdély délkeleti felében, a Keleti-Kárpátok középső és déli oldalánál fekszik. A székelyek eredetéről, letelepedéséről több elmélet is létezik, a hunok, az avarok, a kabarok leszármazottainak tekintik őket. A székelyek szívesen állítják magukról, hogy már a magyarok előtt, a VII. században letelepedtek Erdélyben, mások szerint Árpáddal együtt érkeztek a térségbe.

Tény, hogy nyelvük, kultúrájuk teljes mértékben megegyezik a többi magyaréval – jóllehet erőteljesebben őrzik az Ázsiából hozott kultúra elemeit, egyedülállóak a róvásírásos emlékek is – , a megosztó román próbálkozások ellenére nem lehet esetükben külön nemzetről beszélni. A székelyek feladata a magyar állam keleti határainak a védelme volt, a magyar nemességhez tartoztak, így egész sor kiváltságban részesültek, mentesültek az adófizetés kötelezettsége alól.

Közelitsük meg egy kicsit más szempontokból a történelmünket :

A székelység korai történetéről kevés az ismeretanyag, s ez a kombinációknak tág teret ad. Áltudományos elméletek terhelik a székely eredetkérdés megoldására irányuló kísérleteket. Most - a teljesség igénye nélkül – egymás mellé tesszük a szakemberek kutatásainak eredményeit.
A múlt századi romantika korától mindmáig közös és szilárdan vallott tézise történészeink (elsősorban turkológus) nyelvészeink többségének a székelyek török, “időrendben” nézve: hun, avar, bolgár, kazár-kabar eredete. Véleményük szerint a székelység már a honfoglalás előtt itt élt, avagy (az utóbbi két elmélet értelmében), a honfoglalókkal együtt beköltözött idegen népelem volt, amely eredeti nyelvét a magyarsággal való sokszáz éves együttélés során veszítette el. Fő érveik egy évszázada változatlanok: a székely “népnév” “török” eredete, a székelység “törökös” katonai szervezete, “török” rovásírása, egyes késői krónikások vélekedései, s végül, de szinte az első helyen, az “ősréginek” tartott újkori székely eredetmondák.
A székely “törzsnevet” többen egy arab átírásból ismert ’sz.k.l.’ betűcsoportból, eszekel vagy eszkil feloldással magyarázzák. Mindezek azonban nem egyebek bizonytalan elméleteknél. A nyelvészeti névmagyarázatban alapul vett székely népnévi alak ugyanis csak a 14. században alakult ki, előtte a 13. században szekul, a 12. században szikul vagy szikül volt.

Az igaz, hogy a 13-14. századi tudálékos krónikások a 12. század első felében lezajlott határháborúkban besenyő lovasíjászokkal együtt említett szhikulokat is idegennek vélték, hivatalos okiratokban, az oklevelekben azonban a 11-12. században soha nem szerepelnek székelyek a csatlakozott néptöredékek (besenyők, kálizok, varsányok, nandorok=bolgárok stb.) valamint a róluk elnevezett falvak között. Önálló egységként csak mai hazájukban, a 13. századtól kezdenek feltünedezni, a székely “székek”, mint kisebb szervezeti egységek pedig csak a 14. század közepe után jelennek meg.
Határvédő foglalkozásukkal összefüggő késői katonai szervezetük valóban a steppei török eredetű hadrend elemeit őrzi, ez azonban a 10-11. században még általános volt a magyarságnál, nyomai (had, hadnagy) mindmáig élnek. A keleti rovásírást, az ómagyar nyelvhez bővített formában, területi elzártságuk miatt tudták a székelyek legtovább megőrizni.

A székelyek közigazgatási területeit félezer éven át (1400-1872) székeknek nevezték (sedes). Hivatása és szerepköre ugyanaz volt, mint Magyarországon s az erdélyi magyarság területein a vármegyéknek. Megkülönböztették az eredetileg alakult fő- vagy anyaszékeket s a később ezek keretében alakult fiúszékeket (sedes filialis). Kialakulásuk hosszas történelmi fejlődésnek volt az eredménye, illetőleg másnemű fejlődési fokok előzték meg. A letelepedés kezdetén vagy a telepítő vezérek nevéről, vagy a földrajzi vezértényezőkről nevezték el a megszállt területeket, biztos határok és szervezet nélkül, s lakosaikat egyszerűen mint székelyeket jelölték meg, innen vagy onnan, a terület megnevezésével.

A legfőbb, központi, ún. anyaszék volt Udvarhely, amely eredetileg Telegd néven szerepel s legelőször 1235-ben, mint esperesség, majd mint terület s mint pusztán név V. István király (1270-72) egyik oklevelében említtetik. Udvarhely-szék, mint ilyen, 1448-ban fordul elő s azután számtalanszor.

A második főszék volt Maros-szék (sedes Maros), mely a XV. század elején (1408-10.) szerepel először oklevelekben. Azonban székhelye, Székelyvásárhely (később Marosvásárhely) előfordul már 1344-ben.

A későbbi Három-szék eredetileg három külön szék volt. Ezeknek egyike Sepsi (Sebus) már 1224-ben előfordul, mint terület (terra Sicolorum terre Sebus), II. András király ama kiváltságlevelében, melyben a szászoknak önkormányzatot ad. 1252-ben Akadás fia Vincze ispán (a gróf Mikó és gróf Nemes család közös őse) mint sepsii székely (siculus de Sebus) kapja adományul IV. Bélától Szék földjét (az Olt melletti Hídvég, Erősd, Árapatak, Nyáraspatak és Ligetfalvak területét).

Társszéke Kézdi szintén már az Árpádkorban szerepel s hogy népes lehetett, mutatja az, hogy V. István király (1270-72) onnan telepíti be az újonnan alakított Aranyos-széket, mely 1291-3-ban már 29 helységet számlált. Kézdi mint szék 1427-ben említtetik.

A kettő között feküdt Orbai-szék, melyről azonban oklevélben csak 1419-ben van először szó.

E három szék felett nyúlt el hosszan a határszélen, a Kárpátok és a Hargita hegylánca között, az Olt folyó völgyében Csík-szék, melyről s hadnagyáról először 1324-ben van okleveles emlékezet. Széknek először 1419-ben említik. {9} Később ez is hármas székké nevekedett, az északon hozzácsatlakozó Gyergyóval s a délkeleten kialakult nyúlványával Kászon-székkel. A főszék maga is idővel kettős tagozatot nyerve Fel- és Alcsíkra oszlott.

A székek kialakulása megtörténhetett már a XIV. században, habár a szék (sedes) név oklevelekben csak a XV. század elején kezd szerepelni. A szomszéd szászok földjén, mely önkormányzatot 1224-ben nyert, a közigazgatási kerületeket a XIII. század végéig vármegyéknek (comitatus) nevezik s csak a XIV. század elején váltja fel ezt a szék (sedes) szó. A székely székek valószínűleg ezek mintájára alakultak.

A székely székek kialakulása önkormányzati alapon történt, a betelepülés során, földrajzi elhelyezkedés szerint. A folyók völgyei, a hegyek láncolatai szerint tagozódtak el az egyes gócpontok körül.

A Maros és Nyárád völgyén létesült Maros-szék nevét az ókorban is ismert Maros (Maris) folyó nevétől vette.

A Nagy-Küküllő felső völgyében alakult Udvarhely-szék régebbi nevét az Adorján-nem Telegd ágától nyerte s később valószínűleg vagy az ott talált római castrumról, vagy a székely ispánok ottani székhelyétől, udvarától változtatta meg Udvarhellyé.

Sepsi-szék az Olt és Feketeügy között lévő síkságot foglalta magában, az erdélyi délkeleti hegylánc alatt. Neve emlékeztet a cserkeszek mai sapsi törzsére, mely a Meotisz-tó táján lakik a szikilek régi hazájában.

Szepsi-székhez csatlakozik kelet felé Orbai-szék, a Feketeügy bal partján. Ettől keletre a Kárpátok köríve alatt a Feketeügy völgyének felső részén fekszik Kézdi-szék, melynek nevében a szláv Gozd (erdő) elmagyarosított alakja lappanghat, jelentvén a Keleti Kárpátok erdővidékét, azoknak a szlávoknak nyelvén, kiket a székelyek ott találtak, amiként az ottani falvak nevében is sok a szláv eredetű szó (Csernáton, Polyán, Bereck, Oroszfalu, Kovászna, Kálnok, Zalán stb.)

Ez a három utóbbi szék a XVI. század végén Háromszék név alatt egyesült.

Csík-szék az Olt felső völgykatlanában alakult s a folyó völgyének hosszan elnyúló, keskeny földcsíktól kaphatta nevét, vagy tán a csig gyepűkerítést jelentő török szótól. A később hozzátársult, az Olt és Maros forrásvidékének fennsíkján fekvő Gyergyó, az ott máig is meglévő Györgypatak, régiesen Gyergyjó (ti. György-folyó) nevétől kapta elnevezését. Második társszéke, Kászon neve valószínűleg szláv eredetű.

A főszékek mellett a fejlődés folyamán fiúszékek (viceszékek) alakultak, amilyenek voltak Csík mellett az említett Gyergyó- és Kászon-szék, Sepsi-, illetőleg a későbbi Háromszék mellett nyugat felé Miklósvár-szék, melynek már Stibor vajda (1395-99) engedélyezett külön törvényszéket. Udvarhely-széknek Keresztúr-szék lett egyik fiúszéke, nyugaton, Székely-Keresztúr székhellyel és Bardócz-szék, délen, az ún. Erdővidéken. Maros-széknek is volt egy fiúszéke Szereda-szék név alatt, de ezt csak a XVI. században említik.

Az összes székely székek száma tehát 7 fő- és 5-6 fiú-székre terjedt. A fiú-székek azonban a főszékek tartozékául tekintettek és kifelé nem szerepeltek. Ha a székelyek összességéről volt szó, mindig csak hét székről van írott emlékezés. Oklevelekben «a hét szék székelyei» gyűjtőnév alatt szerepelnek, vagy mint «három nembeli székelyek» (trium generum Siculi) vagy összefoglalva «a hét szék három nembeli székelyei» (universitas trium generum Siculorum septem sedium).

A székely székek hatásköre a katonai, bíráskodási (törvénykezési) és közigazgatási (önkormányzati, adózási, közgazdasági, egészségügyi stb.) ügyekre terjedt ki s ezek keretében és ezeken kívül mindarra, ami a szék lakosait érdekelte. Szóval a szék volt az a közhatóság, amely a székelyt minden közéleti nyilvánulásában irányította.

A folytatás amennyiben érdekel valakit :

http://szekelyivadekok.tripod.com/03.html

Eltértem az eredetileg tervezett formától, de jól van ez így. Megfigyelhetjük, hogy a történelemben bármit megszeretnénk, tudni 100 %-ra biztosan nem tudjuk meg. Láthatjuk, hogy rengeteg nézet és teória létezik. Ezekből kiválaszthatjuk a nekünk legmegfelelőbbet. De egy biztos a székely ember a jég hátán is megél.

“Kilenc kudarc kilenc próbálkozást jelent!”

Ezt nemrég kaptam meg gondoltam megosztom veletek is:

A Dalai Láma üzenete a magyaroknak: “Távlatokban gondolkodjunk!”

“A lehetőség … eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket.” – kezdi bevezetőjében a Tibeti szerzetesek vezetője. Mindezt 2006. október 11-én, az mtv székházának ostroma után, kevéssel az ‘56-os évfordulón történtek előtt. Akkor talán még kevesen gondolták volna, hogy Őfelsége esetleg olyan képességekre gondol, mint a bátorság, a hősiesség, és maga a nyílt harc az ámokfutó hatalom ellen. Azóta viszont látjuk, mi történik Tibetben. Egy maroknyi szerzetes vette fel a harcot a másfél milliárdos Kína ellen. Ahogy Budaházy György is kijelentette március 15-i beszédében a Blaha Lujza- téren, ezek az egyébként békés szerzetesek nem 4000 rohamrendőrrel szemben védik meg szabadságuk, állnak ki eszméik mellett, hanem ennél sokkalta nagyobb létszámú hadsereggel szálltak szembe. Ne feledjük, már a tibetiek ellen is könnygázgránátok tucatjait vetette be az ottani karhatalom, valamint halálos áldozatokról is szólnak a beszámolók, de a lelkesedés nem csökken – vegyünk róluk példát!

“Ehhez azonban az önbizalom elengedhetetlen” – folytatja a Dalai Láma, magyaroknak címzett üzenetében, amely elgondolkodtató. Miért is csak néhány száz rendbontóról számolt be a “magyar” média a 15-i eseményekkel kapcsolatban? Miért állítja be sok sajtóorgánum provokátornak, hiteltelennek a forradalom vezetőit, Toroczkai Lászlót és Budaházy Györgyöt? Csak nem azért, mert félnek attól, hogy többekben a hatalmas tömegek láttán, és a megfelelő vezetők feltűnésében erőteljesen megnő az önbizalom?

“Bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek is szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságot” – halljuk a Dalai Lámától, s talán sok mindent nem is kell hozzá fűznünk a kijelentéshez. Talán csak megint meg kell említeni a most harcoló tibeti szerzeteseket. Ők a másfél milliárdos Kína ellen sem veszítik el a hitet és a reményt…

“Távlatokban gondolkodjanak!” – kéri a szerzetesek vezetője tőlünk, s talán ez a legelgondolkodtatóbb része üzenetének, melyet minden magyarnak hallani és értelmezni kellene. Távlati célok! Olyan távlati célok, mint amilyen egy másik, párhuzamos Magyarország, Hunnia felépítése. Olyan távlati célok, mint a Szent Korona Alkotmányának visszaállítása, s az egész politikai elit elkergetése. Építkezés, de egyben harc is, ahogy azt Toroczkai László is említette, ugyancsak március 15-én a Blaha Lujza-téren tartott beszédében. Távlati céljaink elérését segíti a Remény Háza Program, a Magyar Sziget és sok más rendezvény, akció, tevékenység, de a harc is, melyet nem szabad feladnunk. Csak ismételni tudom: vegyünk példát a tibeti szerzetesekről!

Forráshely: http://szentkoronaradio.com/node/29736

Csofronka

Csofronka egy hegy a Hagymás-hegységben, Fehér-mezőtől észak-nyugatra, tetején látható a Csofronka szikla (1607 m). Megközelítése a legegyszerübb a Pongrác tetőről a kárpátok fő gerincét jelző piros sáv mentén, érintve Ló-havast, esetleg Kovács Péter felől a piros keresztet követve Meggyes-nyak és Ló-havas érintésével. Meggyes-nyak után a piros kereszt jelzéstől elválva beleérkezünk a piros sáv jelzésbe, van még egy lehetséges útvonal, kissé meredek, a Gyilkos-tótól, Juh-patak völgyén kék sáv jelzést követve, maja csúcs alatti kereszteződésnél jobbra kanyarodva érhetünk fel.A csúcsra feljutni nem kell nagy tapasztalat, egy kis kersgéléssel rá lehet találni az ösvényre, melyik a csúcsra felvezet, mivel eléggé benőtte a gaz (majd eltakarítjuk), elérünk egy kis szorosba, ahol  a legvégső megpróbáltatás kb 4-5 méter sziklamászás, de nem veszélyes . A kilátás az mindenért kárpótol, páramentes időben belátható fél Székelyföld, Neámc(Neamt) és Bákó megye egy része. Mindenkinek ajánlom.

A fenyő útja

A fenyő útja közel áll a szívemhez, mivel egy részének a feljelzésében én is segítettem. A Fenyõ Útja ötletének eredtisége abban áll, hogy ez egy olyan körút, amely részben egy hajdani kisvasút nyomvonalát követi és nemcsak természeti illetve tájbeli értékek látványát biztosítja, hanem olyan települések között könnyíti meg a természetbarát közlekedést, amelyek mindig is kapcsolatban voltak egymással. A Fenyõ Út hossza kb. 200 km. Szálláslehetõségek a Kovács Péter-i tanyákon, a 4 Km Motelnél (Gyergyószentmiklós) , a Gyilkostónál, a Hágótő-i tanyákon, Cengellér-i tanyákon vagy Borszékon vannak. Közlekedni lehet gyalog, biciklivel, lóháton, sítalpon, kutyaszánon.

A Fenyõ útja Balánbányáról indul a katolikus templom elõl (125-ös megyei út keresztezõdése a Kovács-pataka utcával) és a városon halad át kb. 1 km-t, párhuzamosan az Olttal.
A város végétõl (1. jelzõtábla) kék sávval jelzett úton érhetjük el a Kovács Péter-i tanyákat (2. jelzõtábla). Az Olt völgye turisztikai látványosságokkal kecsegtet: apró vízesések vagy örvények, borvízforrások, hegyvidéki házak, védett növények és állatok – sárga tárnics, havasi gyopár, zerge, siketfajd, mogyorótyúk-, erdei gyümölcsök és gombák.
Észak felé 7 km-t haladva a kék kereszttel jelzett úton, elérjük a 4-es Km Motelt, Gyergyószentmiklós közelében. Itt jobbra kanyarodunk (3. jelzõtábla) és a sárga kereszt jelzést követve, folytatjuk utunkat a régi vasút nyomvonalán. A múlt század elején, 1910-tõl 1918-ig gõzmozdony szállította a fát és a kalandra vágyó turistákat Gyilkostó és Gyergyószentmiklós között. Alig öt kilométer megtétele után (4. jelzõtábla), az országutat keresztezve, a Békény patakkal párhuzamosan haladó erdõkitermelõ úton megyünk tovább.
Nagy György-patak befolyásához érkezve jobbra térünk (5. jelzõtábla), majd 400 m után, elhagyva a patak medrét, szintén jobbra kanyarodunk. Meredek ösvényen vezet tovább utunk a hajdani vasút vonaláig: a viadukt hiánya kényszeríttet erre a kitérõre. Harántozva a Nagy György és a Kis György patakok völgyét, elérjük a Pongrác-tetõt (közel 1255 m – 6. jelzõtábla) ahol turista-utak keresztezõdésénél, továbbra is a sárga kereszttel jelzett csodálatos úton haladunk tovább. A Nyír-Csutak (Kis-havas) lábánál utunk éles szögben visszatér az országúthoz és keresztezi azt (7. jelzõtábla). Gyergyószentmiklós felé, 250 m aszfalt-út megtétele után balra, a vas- és beton korlátok közötti szabad részen átjutva, folytatódik a Fenyõ Útja. Ezt az útszakaszt csak gyalogosoknak ajánljuk. Kerékpárosok, a Gyilkostó felé vezetõ országúton 1500 m megtétele után, a kõbányával szemben, rátalálnak a zöld útra.
A Verskõ-patakkal párhuzamosan haladva, elérünk a Lóhavas patak befolyásához, ahol jobbra térünk. A Veresszakál csúcsot megkerülve, balra a nyergen áthaladva, beérünk a Kapros patak völgyébe, amely a Juh patakig vezet bennünket (8. jelzõtábla). Itt véget ér a sárga kereszt jelzés. A kék sávval jelzett úton jobbra kanyarodunk, a Gyilkos-havas és a Fekete Hagymás lábánál folytatjuk utunkat, míg el nem érünk az Alsó Fehérmezõre (9. jelzõtábla). Itt az irányító oszlopnak használt száraz fenyõnél, szintén turista ösvények gócpontjával találjuk szembe magunkat.
Utunk, éles szögben visszafordul jobbra a piros sáv jelzésen. Ez már a Kárpátok fõgerince. Gyönyörû kilátás tárul elénk: a Görgényi-havasok, a Gyergyói- havasok és a Nagyhagymás vonulata. A Csofronkát és a Ló-havast érintve a következõ eltérõ balra, Meggyes-havasra visz. A piros kereszt jelzést követve (10. jelzõtábla), a Maros és az Olt vízválasztó gerincén, Kovács Péter tetõre jutunk, ahonnan a kék sávval jelzett úton vissza érkezünk Balánbányára.

A Pongrác tetőn választhatjuk a Fenyő útja második szakaszát a nyerges-nyak felé, párhuzamosan haladó kék és piros sáv jelzésen (11.jelzőtábla). Nyerges-nyakon kétfelé ágazik az út. Ha a piros sávon haladunk tovább (12. jelzőtábla), a Gyergyói-havasok főgerincén eljutunk a tatár-tetőn (14. jelzőtábla), Cengellér-hágón (15. és 16. jelzőtábla), a Közrez-nyakon át (20. jelzőtábla) a Kránga-tetőig (Borszéki hágó). Innen, a kék sávval jelzett utat követve Borszékig mehetünk (21. jelzőtábla). Ha a sárga kereszt jelzést választjuk, Hágótőre érünk egy árnyékos, vadregényes úton.(13. jelzőtábla) Látnivaló a falufeletti hegylábon álló fa harangláb. A Putna völgyében, az egykoron lefektetettvasútvonal nyomvonalon halad a sárga keresztel jelzett út Orotváig (17. jelzőtábla). Innen az észak felé a kék sávon indulva (18. jelzőtábla), a Közrez-nyakon át (19. jelzőtábla, Borszékree érünk. Ez az út a Halaságon visz át, ahol bármilyen igényt kielégítő gyógynövény készítményt vásárolhatunk a néhai Csibi Imre bácsi utódaitól. Borszék székelyföld, sőt Erdély legismertebb üdülőhelye (volt). Hírnevét kitűnő ásványvizeinek köszönheti. Több világkiállításon nyert arany-, ezüst-, vagy bronzérmet. Nem véletlenül kapta “az ásványvizek királynője” címet. Borszékről a Kránga-tetőig a 15-ös országúttal párhuzamosan halad a kék sávval jelzett út (22. jelzőtábla).

Az útvonal impozáns: két – három napos részenként érdemes bejárni, annál is inkább, mert az ivóvizet, esőkabátot, esetleg sátrat kell vinni. Jó utat kivánunk

Megvalósításában partnereink voltak: Polgármesteri Hivatal – Balánbánya, Polgármesteri Hivatal – Gyergyószentmiklós, Dancurás Hegyimentõ Csapat – Gyergyószentmiklós. Anyagi hátterét a csíkszeredai Polgár-Társ Alapítvány biztosította.

Azonkívül keresek vállalkozó szellemű ebereket akik bejárnák velem 7 – 10 nap alatt.

Képek nemsokára lesznek és térkép is csak be kell scanneljem DD. és örvendek, hogy kibővített formában még nincs fent a nete, de mostmár igen

Likas zsomboly

Mi is az a zsomboly? A zsomboly elnevezés népi eredetű, aknabarlangot jelent amit a barlangászok is átvettek. Az aknabarlangok sorában a legismertebb a Likas-zsomboly, a Hagymás-hegységben talán az egyetlen, amelynek az alsó barlangjáig el lehet jutni. A csoportjaimat, ide mindig el szoktam vinni. Ha valakinek kedve támadna leereszkedni, az a Gyilkostó Adventure közreműködésével megteheti. Jelenleg a Békás szoros – Nagy Hagymás nemzeti parkhoz tartozik. Megközelítése Pongrác tetőről a piros sáv jelzést követve Hágótő irányába, a Nyerges nyaki esztena után az elágazásnál jobbra, majd egy meredek ösvényen a kék pont jelzést követve egész a zsombolyig érhetünk, visszafele mehetünk az úton hol jöttünk, de úgy nem érdekes, ezért a kék kereszt jelzést követve eljuthatunk a Gyilkos tóig. Viszont jöhetünk a Gyilkos tó irányából is, itt számolni kell a 700 méteres emelkedővel, de a táj szépsége kárpótolja a fáradalmainkat.

Ha valaki kiváncsi lenne a Zsomboly részletes leírására az megtekintheti az alábbi linket

http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/csarnok/w/wildfere/likas.htm

A Súgó barlang

Mindig szivesen írok erről a barlangról, hisz sok emlékem kötődik ehhez a helyhez. Már kisiskolás korom óta látogatok el ere a helyre, hol autóval, hol pedig gyalog. A barlang kb 15 évig egy Szita elnevezésű uriember keze alatt volt, az meg is látszott (miután a vezetést átvette egyGyilkostó Adventure nevezetű civil szervezet) hogy mit tevékenykedett az idők során, hát egy háznak nem nevezhető valami, szemetes környék, szemetes barlang, na meg egy jó remorkára való gyűjtemény. De hála egy kitartó csapatnak, a mai kép teljesen más, felújított menedékház, kitisztított barlang, új kutatások megkezdése és még sok érdekesség (el kell látogatni. Hétvégenként mindig nyitva tél folyamán is. Nyáron hétköznaponként is, általában 10-17 óra között . Előre bejelentkezett csoportoknak mindig készen áll a csapat. Tel.+40743 362 132.  Ugyanakkor szállásl is van a Súgó menedékházban valamint sátrazási lehetőség.).

A barlang történetéről annyit, hogy 65 millió évvel ezelőtt, a Paleocén korban, gyürődéses mozgások során, alakult ki, és a Gyergyói-Havasok, 1568m magas, Síposkő tömbjének délnyugati nyúlványában húzódik. és ami következik azt nem én idézem, hanem bemásolom. A barlangrendszer térbeli elhelyezkedését, a tektonikus preformáltság jellemzi. A barlang emeletes járatrendszere a Rebra sorozat mezometamorfikus kristályos pala összletében képződött a dolomitos és kristályos mészkőben a vetők és repedések mentén. A kristályos mészkő, amelyben a rendszer kialakult, pontos, szakszerű azonosítást igényel, ugyanis a barlangpatak torkolatánál már nincs mészkő, helyét a kristályos pala veszi át föl egészen a csúcsig.
A 1-es száraz bejáratától balra egyetlen forrás van, ami 5-6 m után eltünik, ami azt jelenti, hogy a barlangból kilépő patak belső, földalatti erekből gyül össze. A felszín, u.n. “fedett” karszt amelyet 70-80 éves lucfenyőállomány, fű és moha borít.

A barlang egy négyemeletes rendszer, amelyben egy alsó szint képezi az aktív vagyis a patakos, vizes részt egy bejárattal, a három felső szint pedig az ezután következő emeleteket két bejárattal.

Hogy mikor találták meg a Súgó barlang vizes bejáratát, arról pontos adat nincs, de az biztos, hogy a környékbeli lakosok többszáz éve tudtak, erről a nép szavával élve „Lik”-ról.

Ezt a barlangot is, mint sok mást az országban a nép nevezte el. A vizes és felső járatokban a levegő áramlása gyors, a külső hőmérsékleti és légnyomási értékek ingadozásának függvényében, így a huzat jelenléte állandó a járatokban.

Nyáron a levegő, a vizes járatból áramlik ki, télen az 1-es száraz járatból olyannyira, hogy a növényzetre vastag zuzmóra réteget húz.

A huzat és a víz zúgása egy suttogó, susogó hangot idéz elő, ami nagyon erős a vizes járatnál ha nagyobb vízmennyiség ömlik ki a szájon. Valószínüleg erről a suttogó hangról kapta a barlang a nevét.

A nép ajkán a valós történetek kiszíneződtek, nem létező mozzanatokkal, hősökkel gazdagodtak.

Tarisznyás Márton muzeológus-történelemtanár számos népmondát gyüjtött össze vidékünkről, beleértve a Súgó-barlang mondáját is.

Az egyik monda szerint, a Súgó-barlang a Háromkút határrészen egy másik barlanggal van összekötve. A barlangban, a hiedelem szerint „csepeg az arany”, amit vedrekkel fognak fel. Hét év alatt, három veder telik meg arannyal, amit csak kevesen tudnak elvinni.

A múlt század végén két férfi és egy nő jött érte. Meghatározott időpontokban tüntek fel, éspedig minden hetedik év Pünkösd előtti pénteken este, vagy Szt. János (jun. 24) éjszakáján.

Megtévesztés végett, lovaikat fordítva patkolták. Sokan álltak lesben a jelzett időpontokban, hogy felfedhessék a személyek kilétét, de a vállalkozás kudarcba fulladt, mert nem tudták mikor jár le az a bizonyos 7 év. Ha valakit érdekel a folytatás akkor ezt másolja be http://www.gyilkosto-adventure.com/index.php?mdn=tajleiras&pgn=tajleiras_sugobarlang

Túrázás, hegyikerékpár, sziklamászás, barlangászás, kanyoning stb.

Kedves barátaim, ismerőseim, nem ismerőseim, leendő ismerőseim.

Nagyon elgondolkodtam, az utóbbi időben a címben említett dolgokról, és megdöbbenve figyelem, hogy a gyergyói lakosok (és nem csak) nagy része még ki sem járt a hegyekbe szalonnázni vagy túrázni, esetleg gombászni, a sziklamászásról meg nem is beszélek. Statisztika szerint, amin nem kell sokat töprengeni az derül ki, hogy a legtöbben középkorú vagy idősödő férfiak járnak, de nem gombászni, hanem fáért, na de ennek van jó oldala is hiszen traktorrral megcsinálják a hegyikerékpár utakat, na de igazán nem ez lenne a megfelelő kerékpár út habár ezeken is felmegy az ember adrenalin szintje, a legtutibbak a patakmedrek, sziklaperemek, szűk ösvények, stb. Szomorú az egészben, hogy rohamosan fogy a fa, van még tartalék de meddig??? arra meg várhatunk, hogy azok tegyenek valamit annak érdekében akik elvitték. De viszont ugy magyarázta ki az Árpi, hogy a természet regenerálódik, a szél eljuttatja a magokat olyan helyekre ahonnan kivágták esetleg ami még rosszabb, hogy erdőtűz pusztította. Mi is tehetünk a természetért és ez nem kerül semmibe, legfontosabb ne szemeteljünk, szörnyű nézni a rengeteg szemetet a kemping telepek, üdülőhelyek környékén, és hiába a sok erőfeszítés az embereket megváltoztatni nem lehet esetleg egy jó nagy adag veréseel DD, ne deviszont eltértem a témától Szilárd azt mondta írjak ami jól esik, na én ezt is tettem. Ha valaki szeretne sziklát mászni, esetleg barlangászni akkor keresse fel a Gyilkostó Adventure civilszervezet valamelyik tagját, vagy szóljon nekem, és egy kis pénzért olyan élményben lesz részetek hogy az adrenalin a fületeken fog kiloccsanni. Van még a kanyoning, erre legalkalmasabb hely a Lapos és a Kis Békás szoros. Ja és még egy felszóljtást is szeretnék írni, nagyonszépen megkérem a 15ös (azt hiszem) Rahova villa tulajdonosait, hogy a f*sz kivan, hogy még nem tudtak annyi pénzt kicsalni a turistákból hogy elvezessék a szennyvizet, hát ember a tóba kell beleengedni a szódás vizet aztán meg csodálkozunk, hogy a vad kacsáknak (ami védett) miért van olyan rossz ízük D, ugyanakkor megkérném az utászokot is, hogy ne pont a parkba engedjék le az ürüléküket ahol a manelisták, es közbe közbe a magyarok is szoktak enni DDD. Nagyonszépen megkérek mindenkit,hogy látogasson el a Gyilkos tóhoz és válassza az én szolgáltatásaimat DDDDD